Nyitóoldal
Létrehozva: 2010.12.20

A Gyűrűk Ura – mese a Hatalomról és a Gonosz megdöntéséről VI.


A mese kronológiája és cselekménye

A Nagy Kaland voltaképpen nem túl hosszú a végtelen előzmények sorához képest. Alig egy év alatt hőseink legyűrik a Gonoszt. A történet a középföldi 3018. év áprilisában kezdődik (a Kos jegyében, természetesen), Szauron pedig egy évre rá, március végén bukik el – a Kos kezdetén, jelezve, hogy új korszak kezdődött. A gyűrűháború a megyében a kiskirályok és zsiványok elűzésével 3019 novemberében ér véget, a Nyilas jegyében, jelezve, hogy egy igazságos korszak kezdődik. A harmadkor 2021 októberében, a Mérlegben végződik, minden feszültség végleges kiegyenlítődésével, amikor a Gyűrű őrzői hajóra szállnak és végleg a nyugati birodalomba távoznak.

Misztikus síkon azonban másféle asztrál-kronológia szerint is értelmezhető a mese. Eszerint a történet a Rák zodiákusjegy közegében indul. Ez az otthon, a békesség, a családi harmónia ideje – akár sok népmese induló szituációja. Ha egy bő kört futunk a zodiákus mentén, a kalandok során keresztül majd a Kos jegyében látjuk a végső csatát és az Oroszlánban lép trónra az igazságos király. Ezzel a Rend helyreáll. Azok a hőseink, akiknek már nem lesz szerepük a továbbiakban, a rákövetkező Halakban hajózhatnak át más dimenzióba. Valószínű persze, hogy nem tudnánk valamennyi helyszínt ilyen módon beazonosítani, mert a kalandok sora olyan bőségben követi egymást, hogy asztrálmítoszi keretekben való értelmezésük meghaladná e tanulmány lehetőségeit, sőt a jegyek sorrendisége sem lenne mindig következetes – de hát nem is asztrológiai tanmesét olvasunk! A több szálon és több tájon futó cselekmény ezt még tovább nehezítené, így kénytelenek vagyunk a főbb fordulatokra szorítkozni.

Térjünk vissza most inkább a meséhez! Megjön Gandalf, itt a hírhozó (merkúri) szerepében: jelzi, hogy feléledt a Sötétség Ura. A harmónia felborult, a Gyűrűt – melynek erejét gazdája, Bilbó sem ismerte fel – menekíteni kell. Frodó, a Gyűrűhordozó útra kel. Csatlakozik hozzá szolgáján, Samun kívül – majdhogynem véletlenül – még két hobbit is, Pippin és Trufa. Olyanok ők, mint az ikrek, asztrológiai értelemben is: szeleburdiságukkal megannyi bajt indítanak el, mígnem egymástól a harcokban különválva férfivá érik mindkettő. A biztonságot adó megye határának átlépése után már csak veszélyek és nélkülözések sora jön. Frodót a lidércek megsebesítik.  Visszatér a köztes létből, de sebe soha nem gyógyul be – a történet végén tudjuk meg, a seb mágikus megjelölés volt, hogy ezután már nem az övéihez tartozik. Közben a két mágus párharcában Szarumán színt vall: átállt a gonoszhoz. Fontos tanítás, ami a Palantirrral, a látókővel történik. Aki belenéz, nemcsak ő lát, de őt is látják. És ha a másik az erősebb, könnyen a befolyása alá kerül. Így járt Szarumán is. Gonosz ura révén most még ő tűnik erősebbnek. Fogságba is veti Gandalfot, aki varázslattal tud csak megszökni. Szarumánt Szauron újabb ork-seregek hadba állítására használja fel. A békés tájat, az erdőt elpusztítja (ezzel kihívja maga ellen az erdő szellemeinek, a mozgó fáknak a haragját), a föld alatt tűzből és földből szörnyeket gyárt. Völgyzugoly, ahová időközben a hobbitok és az őket védelme alá vevő vándor, Aragorn megérkeznek a tündérek laka: a béke utolsó menedéke, a nosztalgikus Aranykor. Visszalépés a múltba. De a zavar, romlás előszele itt is érződik. Rájönnek, hogy a gyűrű puszta léte a végveszély fenyegetése. A tünde-király, Elrond tanácskozásra hívja Középfölde jóakaratú lakóinak képviselőit. Eldöntik, hogy a gyűrűt vissza kell vinni a Végzet Hegyének tüzéhez, ahol Szauron uralkodik, mert csak ott lehet megsemmisíteni. Egyedül Frodó, legkisebb, leggyengébb, a Gyűrű Hordozója vállalkozik a lehetetlennek tűnő küldetésre. Tanulságos mozzanat: Gandalf, a mágus nem meri vállalni a gyűrű viselését. Ismeri az erejét, és tudja, ha a gyűrű hatása alá kerülne, varázserejét szörnyű dolgokra fordítaná. A többiek Frodó mellé állnak és létrejön a Gyűrű Szövetsége: a négy földi őselem és a mágia képviselőiből. Elindulnak Mordor felé. Ám a Gyűrű máris érezteti erejét: a korlátlan hatalom csábítása sorra megkísérti nem csak az embereket, de mindenkit, akivel útközben kapcsolatba kerülnek. Az emberek, Aragorn és Boromir hatalmi viszálya is rossz előjel.

Hőseink először a hegyek magasában akarnak haladni, de a vihar és a varázslat ezt megakadályozza, így a mélység felé kell megkísérelni. A tanítás: nem a magasban, a szellemi síkon kell kezdeni, hanem a tudatunk mélységeinek bugyraiba kell leszállnunk, ha messzire akarunk jutni!

Moira tárnáiban valóban meg is támadják utasainkat az alvilági szörnyek. Gandalf a mélybe zuhan. Az ősvilági tüzes szörny - Kos archetípus, a film félreérthetetlenül mutatja - ekkor még erősebb. Csalódottak lehetünk, hogy csak ennyit ért a varázsereje. De a mágusnak is megvan a saját útja, fejlődése, jóllehet próbái is sokkal keményebbek, mint amit halandó ember elviselne. Gandalfnak feneketlen mélységekben kell megküzdenie a balroggal, és mire legyőzi, minden szürkeség kiég belőle. Megéli a legnagyobb misztikus beavatást: visszatérni a halálból. Ám egyelőre mindenki halottnak hiszi. A megfogyatkozott csapat kijut a mélységből, de a szövetség az emberek széthúzása miatt hamarosan szétesik. Galadrielnél, a Fák úrnőjénél hőseinknek - csakúgy, mint a tündérkirálynőnek - szembesülni kell a hatalom csábításával. A víztükörben saját árnyék-személyiségüket, jövőjüket látják meg. És ez a jövő meglehetősen ijesztő. (Mellesleg az a jelenet, amikor az úrnő vizet önt a jövőt mutató medencébe, óhatatlanul a Tarot Csillag kártyáját idézi. Akár ez is lehetne egy későbbi elemzés iránya!)

Boromirt megszédíti a hatalom lehetősége, meg akarja kaparintani a gyűrűt – ezért pusztulnia kell. A csapat szétválik. Frodó és Samu Mordor felé indul. A többieknek más, az emberek védelme lesz a feladatuk. Előbb az orkok által elrabolt két hobbit,  Pippin és Trufa nyomába erednek, később pedig a Gonosz ellen harcoló Rohan és Lovasvég csapatait erősítik. Frodó hű szolgájával egyedül marad a nagy feladatra. A két apró teremtmény egyedül száll a Gonosszal szembe. Átkelésük a folyón: átlépés más dimenzióba. A határ: a két ős-szobor (Ikrek?), az ember bukás előtti arca.  Innen folyamatosan a pusztulás, az alvilág felé vezet az út, ahol egyetlen pillanatra sem lehetnek biztonságban. Az alvilág következő, és már nyilvánvaló határmezsgyéje a Holtláp, ahol a holtak a víz alá akarják lehúzni az élőket. Rémálmaink vissza-visszatérő képzete ez is.

 

A második rész, a Két Torony az „úton levés” és harcok története. Sötét tónusokkal festett tabló, amelynél csak a harmadik rész lehet még sötétebb. A történet egyik szála Frodóékat követi, akik a Fekete Torony és a Végzet Hegye felé keresik az utat. Azt, hogy lesz-e visszafelé is út, nem tudják és egyre kevésbe bíznak benne. A Gyűrű ereje gazdája felé közeledvén nőttön-nő és Frodónak egyre nehezebb önmagát megőrizni, hogy a küldetését teljesítse. Samu, az együgyűnek tűnő kis kertész, akinek kezdetben csak az evésen járt az esze, lassan felnő a feladatához, egyre nagyobb jellemről tesz tanúbizonyságot. Gollam, a jelentéktelennek tűnő csúszó-mászó lény, aki hol hízeleg, hol elárul, szinte főszereplővé lép elő, hiszen egyedül ő tudja az utat a Mordorba, a Végzet Hegyéhez. Jelenléte folyamatos veszélyforrás, bár egyre küzd benne az emberség utolsó szikrája a Gyűrű birtoklása iránti gyilkos és mohó vággyal. Frodó többször csak szánalomból nem öli meg.

A másik csapatnak sem könnyű a dolga. Csupa tűz, vér, halál a vidék, amerre járnak. Rohant és Lovasvéget nem elég, hogy az orkok seregei szorongatják, árulással is szembe kell nézniük. A gonosz varázsló megzavarja Theoden király agyát, és ő azokat űzi el, akik leginkább segítségére lehetnének. Szarumán seregszemlét tart felsorakoztatott hadai fölött Orthanc tornyából és meghirdeti az új világrendet: a totális háborút. (Áthallás a XX. századból?)

Az emberek a Helm-szurdokba szorulva készülnek az elkeseredett csatára. Kétfelől is támadják őket, a két toronyból, Mordorból és Orthancból. Súlyos veszteségeik vannak, az hiszik, Aragorn is elesett a farkaslovasok támadásában. Egy pillanatra felcsillan a szerelem: Éowyn úrnő elárulja vonzalmát Aragornnak, de az ő szíve foglalt és idejét is a harc köti le. Éowyn  férfinak öltözve, és valóban egy  hérosz erejével harcol tovább.

A legnagyobb szükség idején Gandalf visszatér: ragyogó fehérben, a kezéből sugárzó fénnyel gyógyít és űzi az ellenséget. „Egy mágus mindig akkor érkezik, amikor kell!” Aragorn is megjön. Kürtje szava új erőt önt a harcosokba. Segítséget hoz Éomer és a tündék is csapatokat küldenek.  A kilátástalan csatát megnyerik, de a háború még tart. Az entek, a fák urai Szilszakáll vezetésével lerombolják Vasudvardot, az ork-gyárat. Szarumánt az áruló Kígyónyelvűvel együtt Orthancba zárják. Az immár fehér Gandalf – aki most vált igazán önmagává, most van ereje teljében – eltöri Szarumán varázsbotját, ezzel megfosztja hatalmától.

Közben Gollam ismét cselt vet: a hobbitokat a Banyapók barlangjába vezeti. Újabb archetipikus lény: a nőiség legsötétebb, legpusztítóbb tudattalan aspektusa. Behálóz, megmar, kiszívja az életerőt és elpusztít. (A pók önmaga is a tudattalan sötét oldalának egyik szimbóluma. A filmben a pók barlangjának bejárata is határozottan vulva-formájú, jelezvén, hogy a rendező jól érti a dolgát.) A szörny megmarja Frodót, aki immár másodszer tetszhalottá válik. Így kerül az orkok fogságába. Ideiglenesen Samu lesz a Gyűrű őrzője.

 

A harmadik részben a harc folytatódik. Mordor felől egyre nő a sötétség és eljön a Virradatlan Nap. Aragorn megmutatta magát a látókövön át Szauronnak, aki felismeri benne  az eljövendő királyt, legnagyobb ellenfelét, kezében a karddal, amivel már egyszer legyőzték. Összevonja minden erejét ellene. A harcban meghal Theoden király, megsebesül Faramir és Éowyn – az ispotályban találnak majd egymásra - , Denethor helytartó megőrül és élve a halotti máglyára veti magát. Trufa, az egykor semmirekellő kópé viszont megöli a gyűrűlidércek vezérét! „A király keze gyógyító kéz” – tartja a mondás, és Aragorn valóban meggyógyítja a sebesülteket, majd ellovagol a Holtak Útjára, ahonnan halandó még vissza nem tért, hogy a holtak seregét hozza segítségül. Az emberek minden erejükkel Mordor kapuja elé vonulnak és elkeseredetten vagdalkoznak, hogy Szauron figyelmét eltereljék a gyűrűhordozóról, aki már az ellenség földjén jár, miután magához tért és Samu kiszabadította az orkok fogságából. Már csak a végső út van hátra, fel a Végzet hegyére. Erejük egyre fogy, a Gyűrű pedig egyre nehezebb. Végül a hegy gyomrába érnek. Frodó megáll a tűz torkánál, de rájön, hogy nem képes megtenni, amiért jött. „A Gyűrű az enyém”- kiáltja. Nem erősebb ő sem, mint Izildur volt annak idején. Ám Gollam, akarata ellenére megoldja a kérdést. Dulakodásban elveszi, leharapja a Gyűrűt Frodó ujjáról, majd féktelen örömében megtántorodva azzal együtt a vulkánba zuhan. - Lám, még az ellenség is a jó ügy hasznára válhat!

A Gyűrű pusztulásával vége Szauronnak, a Fekete Torony és az orkok erődjei összeomlanak, a szárnyas lidércek lezuhannak, az ork-ármádiát pedig felmorzsolják. Aragornt királlyá koronázzák, Faramir és Éowyn egybekel, teljes az öröm mindenfelé. Szarumán földönfutó koldusként nyugat felé vánszorog, de gyanítható, hogy lesz még vele dolguk hőseinknek. Ám Gandalf tudja, hogy valami múlhatatlanul megváltozott. A tündék, törpök, entek és varázslók ideje lejárt. El kell köszönniük, visszatérni saját hazájukba, majd végleg elhagyni az immár emberekre bízott Földet. Haza is térnek.

A történet vége ellaposodni látszik, ha csak a cselekményesség oldaláról nézzük. Ám épp itt van a jelképisége. A boldog, gyermekien gondtalan időket a veszély elmúltával másféle, köznapi problémákkal terhes korszak követi, akár a gyermekkort a felnőttség. A múltnak vége, a jelenbe értünk, a mitikus időtlenségből a történelmi időbe léptünk át. A héroszok kora lezárult, a dolgos hétköznapok jönnek. Az élet megy tovább.

A hobbitok, miután Völgyzugolyban még meglátogatták Bilbót, szintén hazatérnek a Megyébe, de már az sem a régi. (A megfilmesített változatban ez a rész kimaradt, hőseink ugyanabba az idilli környezetbe érkeznek vissza, amelyből elindultak. Ez a hollywoodi-ízű befejezés, sajnos a regény fontos mondandóit sikkasztja el.) A regényben, mire a hobbitok hazaérnek, az évszázados fákat kivágták, a békés otthonokat feldúlták, a szabad hobbit-nép most egy Kapzsi nevű kényúrnak robotol, aki szigorú szabályzatokat, tilalmakat, beszolgáltatási rendszert vezetett be és martalócokkal vette körül magát. (Újabb áthallás a jelenkor közelmúltjából?) Kapzsiban meglepve ismerik fel Szarumánt, aki így akarja hatalma roncsait menteni, egyben bosszút állni a hobbitokon. Frodó megkíméli az életét, de kioltja helyettük szolgája, Kígyónyelvű. (Ősi tanács: Sose fogadd el az áruló szolgálatait! Vagy ha mégis erre vetemedtél, öld meg mielőbb, mert előbb-utóbb úgyis ellened fordul!) A fellázított megye-lakók elűzik a gazembereket és árulókat, a rend visszatér. A Megyét újjáépítik, a három hobbit magas rangba kerül. Ám Frodó nem találja a helyét. Tudja, megmentette a Megyét, de nem magának. „Ha érték forog veszélyben, valakinek le kell mondani róla, elveszítenie, hogy mások megtarthassák” – mondja Samunak. Időközben ő is - csakúgy, mint három társa -  felnőtté érett (akár a jungi individuáció - önmegvalósítás értelmében is). Beavatási története, utazása véget ért. De ennél több is történt. A sebei fájnak, jelzik, mennie kell, már nem tartozik az övéihez. Kiszemelte és megjelölte magának egy másik világ. Útnak indul még utoljára, hogy Szürkerévnél, a tenger partján találkozzon a Gyűrűk Őrzőivel. A megmaradt három gyűrű őrzői, Gandalf, Elrond és Galadriel, a két tünde-uralkodó, valamint a két hobbit, akit a Hatalom Gyűrűje megérintett, hajóra szállnak, hogy eltávozzanak a legtávolabbi nyugat szigetére. (Itt viszont dicsérnünk kell a filmeseket, a jelenet, ahogy a hajó eltűnik a fényben, pontosan idézi a klinikai halálból visszatérők mindent befogadó fény-élményét, bármennyire is giccsesnek tűnik.)

Ezzel megkezdődik a negyedkor, de a mesének vége szakad. És most itt élünk, talán egy sokadik korszakban őutánuk. Tolkien zsenije lejegyezte nekünk a régmúlt regéjét, hátha még jön olyan idő, amikor a Gonosz – a régi vagy új, külső vagy belső – újjáéled, és a mese hasznunkra válhat. A Föld ma az embereké. A tündék a mi szemünknek láthatatlanok, a törpök bizonyára mélyen a föld alatt kutatják a kincseket, és a fák sem járkálnak. De mi lett vajon a félszerzetekkel? - Ők talán bennünk élnek tovább, és megjelennek, amikor szembeszállunk a Rosszal, amikor elhisszük, hogy többre vagyunk képesek, mint azok, akik első látásra legyőzhetetlennek tűnnek.  Nehéz időkben pedig jusson eszünkbe Gandalf örök érvényű tanácsa: ”Nem mi döntjük el, hogy meddig élünk, mi csak abban dönthetünk, hogyan bánjunk az idővel, amely megadatott!”

 << a cikk előzménye (középfölde térképe)

MI A VÉLEMÉNYED A FENTIEKRŐL?
Ha nem használja a Facebook-ot, de szeretne hozzászólni, kérjük regisztráljon, vagy lépjen be.


Biztos, hogy törli az adatokat?


IGEN


MÉGSEM

Kérem várjon...
Fájl feltöltése folyamatban!