
Rövid beszélgetés Zolival a démonnal
Meglehetősen nehezen tudtunk eljutni Zolihoz, a rettegő emberek legszörnyűbb rémálmaiból manifesztálódott démonhoz.
Megszámlálhatatlan kéntől bűzös, nyálkás kőlépcsőn szálltunk alá, hogy otthonában lepjük meg az elveszett lelkekből táplálkozó házigazdánkat.
AI: Szia Zoli! Látom helytelenkedtél és valaki hátra kötötte a sarkadat…
Z: Sziasztok, ne haragudjatok, nem tudlak hellyel kínálni benneteket. Nem volt időm takarítani és csupa bél minden.
AI: Ne szabadkozz úgyis egész nap ültünk, elálldogálunk itt ezen a néhány törött csontocskán.
Z: Tudjuk tartani magunkat a tervekhez? Mert este hétkor mennem kell jajgatni, meg visszafelé járni a tükörben.
AI: Igazad van, vágjunk is bele a közepébe.
Z: VÁGJUNK!
AI: Milyen napod volt ma Zoli?
Z: A mai nap nem volt átlagos, mert ilyen sokat nem szoktam heregni. Helyette inkább körbe-körbe csúszkálok a hasamon és nyöszörgök.
AI: Miért nyöszörögsz?
Z: Tudjátok, elég hűvös van itt a csatornában, a levegő tele van jeges rémülettel, a szaladgáló csótányok meg csiklandozzák az ádámcsutkámat.
AI: Jó hogy mondod, majdnem elfelejtettük, hoztunk neked egy kis ajándékot. Egy szép kis otthonkát.
Z: Jajj de jól tettétek! Legalább egy tucat pongyolám volt, de mindegyiknek ki van lukadva most már a hasa.
AI: Örülünk, hogy tetszik. Nehéz egy magadfajta démonnak jó ajándékot venni. Mikor szoktál kijönni innen?
Z: Éjszakánként szeretem halálra rémíteni az embereket. Heregek, kaffogok és visszafelé mozgok.
AI: De miért visszafelé?
Z: Mert úgy félelmetesebb.
AI: És mit csinálsz, ha valakit elkapsz?
Z: Általában azt mondom, hogy VÁ VÁÁ és szétmarcangolom őket.
AI: De ennek nem sok értelme van, ugye ezt te is belátod?
Z: Valakinek ezt is csinálni kell.
AI: Igen ez vitathatatlan, na nem is tartunk fel. Jó munkát és sok sikert.
Z: Köszi. Ja várjatok csak…VÁ VÁÁÁ
AI: Nana, normálisan!
