Mi történt 1920. június 4-én Trianonban? - Magyar történelem - Tudástár - Alapinfo
Tudástár
Létrehozva: 2010.10.15

Mi történt 1920. június 4-én Trianonban?


Elvették a színmagyar Csallóközt, Biharországot és Székelyföldet. Elvették Klapka György legendás várát, Komáromot, elvették egykori koronázó városunkat Pozsonyt, elvették Rákóczi fejedelem városát Kassát, Thököly fejedelem városát Késmárkot, elvették Eperjest, Iglót, elvették Nagyváradot, 17 királyunk temetkezési helyét, elvették Kolozsvárt, Gyulafehérvárt, Marosvásárhelyt, Brassót, Szebent, Aradot, Temesvárt, Szatmárt, elvették Újvidéket, Szabadkát, Zentát, Torontált, elvették és idegen uralom alá helyeztek csaknem négymillió magyart és több mint félmilliónyi németet, akiknek eszük ágában sem volt akár szláv, akár román fennhatóság alá kerülni.

A belső rendfenntartásához engedélyezett 35 ezer főnyi játékhadseregen felül, sem repülő erőket nem volt szabad tartani, nem engedtek magyar haderőt akkor sem, amikor a békefeltételekkel ellentétben az új államok, Jugoszlávia, Csehszlovákia és Románia 700 ezer embert tartott fegyverben nehéztüzérséggel, tankokkal, repülő erőkkel, amelyek három irányból fél óra alatt elérhették és bombázhatták Budapestet.

A békecsinálók ezt művelték Versailles-ban velünk.

A magyar megbízottakat 1920 januárjára rendelték Párizsba és ezek 7-én érkeztek meg.

Trianon

A Gare du East-re történt megérkezésükkor azonban az évezredes követi jogot – amelyet az ázsiai nomád népek háromezer évvel ezelőtt éppúgy tiszteletben tartottak, mint az amerikai rézbőrű törzsfőnökök, vagy az afrikai néger paláverek rendezői – brutálisan felrúgva, azonnal őrizet alá vették őket és az egész magyar delegációt internálták a Chateau du Madrid nevű szállodába, és nyolcnapi fogságuk alatt senkivel nem érintkezhettek.

Az aláírandó békeokmány tervezetét január 15-én adták át nekik és erre az egy éven át készült tervezetre másnap, január 16-án kellett megadni, mindössze 24 órai előkészület után a magyar választ.

Trianon

A delegáció tiltakozása éppolyan hiábavalónak bizonyult, mint a gazdasági, politikai, pénzügyi, földrajzi, néprajzi, történelmi és katonai szakértők lázas, huszonnégy órás munkája és a delegáció vezetőjének, az akkor 73 éves, fehér szakállú, lenyűgöző szónoki képességű magyar arisztokratának, gróf Apponyi Albertnek egymás után három nyelven, angolul, franciául és olaszul elmondott remekbe szabott válaszbeszéde, vagy a delegáció február, március és április folyamán kidolgozott minden bizonyítéka, érve, tiltakozása és jegyzéke: a békeokmányt május 5-én egyetlen „a” betű változtatása nélkül kapták aláírás végett újra vissza.

Trianon tüntetés
A békekonferencia vezetői az aláírás időpontját június 4-én délelőtt 10 órára tűzték ki. Az ország hangulata nyomasztó volt, a sajtó hangja levert, rezignált és drámai.

A kormány június 4-ére katonai készenlétet rendelt el az összes csapattestnél, csendőrösszpontosítások történtek, s a városokban a rendőrőrszemeket megkettőzték. Rádió még akkor nem volt.

Párizzsal állandó telefonösszeköttetésben állt Budapest.

A nagy lapok kiadóhivatalai előtt tömegek lesték a kirakatban időről időre megjelenő hírközleményeket. Az utcák már reggel óta valami furcsa nyugtalansággal voltak tele.

Minden arcon szorongás, a tekintetek fáradtak, üresek, mint a halottasházaknál virrasztás után. Még a szokott utcazaj is tompább volt, mint máskor.

Tíz óra után egy-két perccel jött a végzetes párizsi hír, és ekkor megkondultak a harangok, előbb Pesten, majd villámgyorsan szétfutott a hír, egymásután mindenfelé az országban. A magyarok két óra hosszat tartó harangkongással temették múltjukat és jövőjüket.

Trianon plakát

Budapest percek alatt feketébe öltözött. Perceken belül fekete gyászlobogók lengtek mindenütt, az ablakokban fekete drapériák. Az utcák fekete gyászruhákkal teltek meg. Emberek, asszonyok, férfiak mentek az utcán patakzó könnyekkel, nemegyszer hangosan zokogva.

Emberek rázták az öklüket az ég felé átkozódva. Az Oktogon sarkán egy rokkant letépte zubbonyát és könyökben levágott csonka karját mutogatva, őrjöngve kiabálta: „Hát ezért?” Az utcákon ismeretlen, egymást soha nem látott emberek borultak egymás nyakába, a terek padjain zokogókat vettek körül vigasztaló emberek és az állandó és szakadatlan harangzúgásban rohant bele a gyászba és kétségbeesésbe ezer rikkancs: „Rendkívüli kiadás”.

A lapok gyászkeretben, mindenki mohón olvasta, amit úgyis tudott, mindenkiben lángolt a tehetetlen düh, csoportoknak vezércikkeket olvastak fel hangosan… a Múzeum téren elkezdték a himnuszt énekelni… és a harangok kongtak, kongtak, szakadatlanul, szinte elviselhetetlenül.

(Részlet Padányi Viktor írásából)

MI A VÉLEMÉNYED A FENTIEKRŐL?
Ha nem használja a Facebook-ot, de szeretne hozzászólni, kérjük regisztráljon, vagy lépjen be.
#4 | szepesi   2011.02.14. 14:22:23
Anatole Hongrois--------------------------------------------------------------------------------
HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ
2006-12-26 13:16:17
Megtekintve: 1071

Magyarországnak - történelme során - három kormányzója volt: Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós.

Magyarországnak - történelme során - három kormányzója volt: Hunyadi János, Kossuth Lajos és Horthy Miklós. Hunyadi Jánost, a nemzet osztatlan elismerését jelentõ "törökverõ hadvezér" melléknévvel ruházta fel a hálás utókor. Kossuth Lajos neve egybe forrt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc diadalmas és tragikus eseményeivel, a függetlenségért megalkuvás nélkül harcoló politikus, forradalmár és államférfi szimbólumával. Horthy Miklós volt a kormányzók sorában az a "kivételezett" személy, akinek a jellemét, a képességét, az államférfiúi nagyságát, a történelmi szerepét, és általában minden egyes tettét (!), meghamisították vagy eltorzították a Kremlbõl ideirányított, a bolsevik ideológiától elvakult gyászmagyarok és/vagy követõik. Szemellenzõs "történészek" hada (Vas Zoltán, Karsai Elek, Szinai Miklós, Gárdos Miklós, Korom Mihály, Pintér István, Ladányi Andor, Pölöskei Ferenc, Himler Márton, Lévai Jenõ, stb., stb.) - egymást túllicitálva - "dobálta a sarat" évtizedeken át Horthyra. Hazaárulók, kollaboránsok, gyilkosok vagy félmûvelt "politikusok" igyekeztek a "lejáratni" Horthyt a nemzet elõtt. Jelen anyagban - a teljességre való törekvés igénye nélkül - bemutatásra kerül az a kormányzó, akit méltán ruházhatnának fel a "HARMADIK HONALAPÍTÓ" címmel, aki tiszta lelkiismerettel áll az utókor elõtt, aki egy bonyolult hazai és nemzetközi helyzetben, Hunyadihoz és Kossuthhoz hasonlóan, minden erejével a magyar nemzet érdekét szolgálta!

A HORTHY CSALÁD
Horthy Miklós,- egy kilenc gyermekes (hét fiú,- két lány) középbirtokos család ötödik gyermekeként született Kenderesen, 1868. június 18-án. Apja (Horthy István) aktív közéleti életet élt, református egyházmegyei gondnok, és a fõrendiház tagja volt. Édesanyja a háztartást vezette, de a gazdaság irányításában is részt vett. A gyerekek nevelésére és neveltetésére a szülõk megkülönböztetett figyelmet fordítottak.
Horthy Miklós elemi iskolai képzése részben magánúton, részben egy debreceni tanintézetben történt, egy francia nevelõ közremûködésével. Gimnáziumi végzettséget egy soproni német nyelvû intézményben szerzett. A magyar tisztikar létrehozását támogató édesapja kívánságára, István és Béla bátyjait követve, Miklós is katonai pályára lépett. 1882-ben felvételizett a Fiumei Császári és Királyi Tengerészeti Akadémiára, ahol Béla bátyja 1880-ban - baleset következtében - életét vesztette.
HORTHY MIKLÓS, A TENGERÉSZTISZT
A négyéves Akadémia elvégzése után - hadapródként -, Horthy Miklós volt az elsõ magyar tiszt(jelölt) az osztrák-magyar haditengerészetnél. A tiszti vizsga letételéhez szükséges hároméves szolgálata a Radetzky páncélos fregatton kezdõdött, és 1889-ben, a vizsga sikeres teljesítése után - öt évig -, sorhajózászlósként járta a világ tengereit és óceánjait.

Rendszeresen sportolt, kiváló vívó, céllövõ, vitorlázó, teniszezõ, kerékpározó és lovas volt. Az idegen nyelvek elsajátításában is jeleskedett, beszélt németül, angolul, franciául, olaszul és horvátul. A tengerészeti mûszaki bizottság tagjaként (1894-96-ban) Angliába és Németországba küldték a Monarchia számára megrendelt torpedónaszászok átvételére.
A honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére rendezett hadsereg versenyeken bajnokságot nyert vívásban, teniszben, és harmadik lett kerékpározásban.
1897-98-ban másodosztályú sorhajóhadnagyként,- egy iskolahajó kapitányává nevezték ki. Eredményeit elismerve, gróf Montecuccoli tengernagyhoz, a haditengerészet fõparancsnokához osztották be diplomáciai feladatok ellátására. 1900-ban elsõ osztályú sorhajóhadnaggyá léptették elõ, és a pólai (mai pulai) haditengerészeti bázis egyik torpedónaszádjára kapott kapitányi beosztást. Minden szolgálati minõsítése "kiváló" volt!
HORTHY MIKLÓS CSALÁDJA
Horthy 1901-ben házasságra lépett Purgly Magdával (egy Arad környéki földbirtokos lányával), aki férjének mindenben hûséges támasza és odaadó élettársa lett. Négy gyermekük (két leány és két fiú) közül az elsõ leány (Magda) tizenhat éves korában, skarlátban meghalt, a második leány (Paulette) a TBC áldozata lett (1938-ban), az idõsebb fiuk (István, a kormányzóhelyettes) repülõszerencsétlenség során hõsi halált halt a szovjet fronton (1942. 08. 20.), Miklós fiuk pedig sportbaleset következtében, visszamaradt sérülései miatt,- élete végéig (1993. március 28-án hunyt el) csökkent munkaképességûvé vált.
HORTHY PÁLYAFUTÁSÁNAK FÕBB ÁLLOMÁSAI
1901-ben Horthy a Ripper tengernagy parancsnoksága alatt lévõ St. Georg csatahajón szolgált, amely 1905-ben a Törökország ellen felvonult nemzetközi flotta vezérhajója lett. A flotta biztosította a Horthy vezetésével partraszállt (Mütilene és Lemnosz szigeteket birtokba vevõ) katonai erõket.
1906-ban Horthy elvégezte a haditengerészeti tüzérségi tanfolyamot, majd 1908-ban letette a törzstiszti vizsgáit, és kinevezték a Taurus hadihajó kapitányává. 1909-ben korvettkapitánnyá léptették elõ. Még ebben az évben, bravúros sportsikert ért el, egy Kenderesen tenyésztett lovával, elsõként ért célba, a Grand Prix de Bosphore (Boszporuszi Nagydíj) nemzetközi lóversenyen. Az év vége felé Ferenc Józsefhez - a Monarchia uralkodójához -, nevezték ki haditengerészeti szárnysegédi beosztásba. Két év múlva fregattkapitánnyá léptették elõ.
1912-ben a Monarchia mozgósította a haditengerészetét, hogy megakadályozza Szerbia kijutását az Adriai tengerre. Horthy Miklóst (átmenetileg) a Budapest partvédõ páncéloshajóra vezényelték, 1913-ban pedig sorhajókapitánnyá léptették elõ. Négyéves szárnysegédi beosztása leteltét követõen, István bátyjánál, a Székesfehérváron állomásozó 13. huszárezred parancsnokánál töltötte szabadságát, ott érte a hír, hogy Szarajevóban meggyilkolták Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét.
A Monarchia 1914. július 27-én elrendelte az általános mozgósítást, másnap pedig a Szerbiának átadott hadüzenettel kitört az elsõ világháború. Horthy a Habsburg cirkálóra, majd a flotta legkorszerûbb páncélos cirkálójára (a Novarára) kapott kapitányi kinevezést.
1915. május 2-án Horthy végrehajtotta az elsõ világháború egyik legbravúrosabb tengeri harctevékenységét: a törököknek lõszert szállító német U-8-as tengeralattjárót, a Földközi tengert ellenõrzõ francia és angol flotta "orra" elõtt átvontatta az Otrantói-szoroson, lehetõvé téve, hogy török kikötõbe távozzon. Tettét a német vaskereszttel, és a Monarchia érdemkeresztjével honorálták.
1915. május 23-án Horthy a Novarával és négy torpedónaszáddal az olaszok Porto Corsini hadikikötõje ellen intézett támadást, megrongálta a kikötõ létesítményeit és partvédõ ütegeit, majd visszatért Pólába.

Tevékenységét a vaskorona renddel jutalmazták.
1915. december 4-én, a Pólából Cattaróba (mai Kotorba) áthelyezett Novarával (rombolók és torpedónaszádok kíséretében) Horthy megtámadta a San Giovanni di Media kikötõt, lövette annak létesítményeit, több hajót elsüllyesztett és megrongált.


OTRANTÓ HÕSE
1917. május 15-én a Horthy parancsnoksága alá rendelt osztrák-magyar és német cirkálókkal, torpedórombolókkal, valamint tengeralattjárókkal megerõsített Novara vezette flotta megtámadta az Otrantói-szorost ellenõrzés alatt tartó angol, francia és olasz záróhajókat. Tizenöt hajót elsüllyesztettek (köztük két torpedórombolót), tizenegyet megrongáltak. Az ütközet helyszínére érkezõ újabb angol, francia és olasz (háromszoros tûzfölénnyel rendelkezõ) haditengerészeti erõkkel Horthy felvette a harcot. Zászlóshajóját súlyos találatok érték, helyettese hõsi halált halt, õ pedig több helyen megsebesült, de hordágyon fekve is tovább irányította a flotta harctevékenységét. A Novara hajtómûveit tönkretették az ellenség lövegei, így manõverezõ képességét elvesztette.
A legkritikusabb pillanatban befutottak a Pólából és Cattaróból indított gyorscirkálók, így a tengeri ütközet eldõlt Horthy javára. Az elsõ világháború során ez volt a központi hatalmak legsikeresebb haditengerészeti vállalkozása. Horthyt kitüntették a legnagyobb hõstettekért járó Mária Terézia-lovagrenddel.

A CATTARÓI MATRÓZLÁZADÁS
Horthyt huzamosabb gyógykezelésre és pihentetésre "kárhoztatta" a több mûtétet igénylõ sebesülése, ezért csak 1918. január 22-én érkezett Pólába, a Monarchia legkorszerûbb csatahajójának (Prinz Eugen) kapitányi posztjára.
Mind a hadikikötõben, mind pedig a csatahajókon érezni lehetett szociális állapotok, valamint a háborús veszteségek miatti jogos elégedetlenséget. Horthy felmérte a kialakult állapotok veszélyességét, elõdjének tehetetlenségét, és konkrét intézkedésekkel javított beosztottjai helyzetén, biztosította a fegyelem megszilárdítását. Tény, hogy a Prinz Eugenen nem került sor olyan kilengésekre, amelyek haditörvényszéki eljárást igényeltek volna!
Cattaróban viszont, a St. Georg cirkálón február 1-jén matrózlázadás tört ki. A lázadók február 3-án megadták magukat a Karl Seidensacher ellentengernagy vezette hajóhadnak. A lázadó matrózok közül negyvenet állítottak statáriális hadbíróság elé, amely négy halálos, és hét életfogytiglani ítéletet hozott. Az ítéletet Franz von Keil és Fiedler Pál tengernagyok írták alá, Károly István tengernagy hagyta jóvá! Február 13-án a lázadás négy vezetõjét kivégezték.
Horthy Miklósnak semmilyen szerepe nem volt a cattarói matrózlázadás felszámolásában! A tények és a bizonyító erejû okmányok ellenére,- Rákosi és Kádár bandája évtizedeken át a cattarói matrózok megtizedelésérõl "szövegelt", Horthyt vádolva gyilkossággal. ! Tették ezt azok az ortodox bolsevikok, akiknek ártatlanul legyilkoltak vére csöpögött a kezükrõl, akik nem csak ellenségeiket, hanem tulajdon elvtársaikat is kivégezték vagy kivégeztették, számos esetben minden bírósági procedúra nélkül! Még azt sem vették figyelembe, hogy Horthy sorhajókapitányként alárendeltje volt Seidensacher ellentengernagynak, a hajóhad parancsnokának, arról már nem is beszélve, hogy az ítéleteken tengernagyok aláírásai szerepeltek.
Nem Horthy mentegetésérõl, hanem az igazság bizonyításáról van szó! Nem volt és nincs a világon olyan katonai szervezet, ahol a lázadást jutalmaznák! Háborúban még szigorúbban lépnek fel a vétkesek ellen! A tiszteknek pedig nem csak joguk, hanem kötelességük (!) a fegyelem minden törvényes eszközzel való megtartása vagy helyreállítása!
Ismeretes például, hogy még Horthy Pólába való megérkezése elõtt, egy Albániába tartó konvojt kísérõ rombolón összeesküvést lepleztek le, és letartóztattak két matrózt, akik arra akarták társaikat rábírni, hogy fegyverezzék le a tiszteket, és álljanak át az ellenséghez. A haditörvényszék halálos ítéltét Horthy hagyta jóvá. Nem tehetett mást!
Dobó István is kivégeztette Eger várában a törökökkel lepaktáló Hegedûs hadnagyot.

Vagyis: tragikus eseményeket, és a katonai törvénykezést nem lehet demagógiával elintézni, vagy alattomos politikai kérdésként kezelni.
A fájdalmasan szigorú ítélet ellen berzenkedõk képtelenek megértetni (fõként, ha nem is akarják), hogy a zendülésért, és az ellenséghez való átállásért, a világ egyetlenegy haderõjében sem osztogattak vagy osztogatnak kitüntetéseket!
A tehetségeseket és a bátrakat viszont jutalmazzák. Horthyt ellentengernaggyá léptették elõ, és rangban 37 osztrák-német nemzetiségû admirálist megelõzve, kinevezték az osztrák-magyar flotta fõparancsnokává! Magyar ember még soha nem ért el ilyen magas rendfokozatot és beosztást! Horthyt, az évszázados tengerészeti hagyományokkal rendelkezõ államok szakértõi is kimagasló stratégának ismerték el! Itthon viszont olyanok ragasztották rá a "lovas tengerész" gúnynevet, akik életükben még hintalovon sem ültek, és két perc elteltével,- egy kétpárevezõs csónakban is tengeribetegek lettek.

AZ OSZTRÁK-MAGYAR FLOTTA UTOLSÓ ÜTKÖZETE
1918. június 10-én Pólából futott ki a Viribus Unitisz zászlóshajó vezette flotta, Horthy parancsnoksága alatt, az antant hatalmak Otrantónál létesített tengeri zárának felszámolására. Az akció nem sikerült, a Szent István csatahajót egy olasz torpedónaszád a hadmûvelet kezdetén felfedezte és megtorpedózta, ezzel a támadás elvesztette a meglepetés erejét.
Horthy a további veszteségek elkerülése érdekében visszatért Pólába, majd IV. Károly király parancsára október 30-án átadta a hadiflottát a délszláv Nemzeti Tanács képviselõinek.

November 3-án a Padovában aláírt fegyverszüneti megállapodás a Monarchia számára lezárta az elsõ világháborút. Ezzel Horthy haditengerészeti pályafutása véget ért, és hazatért kenderesi birtokára.

A VÖRÖSTERROR
Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után,- Magyarországon 1918. november 16-án kikiáltották a köztársaságot. 1919. január 11-én gróf Károlyi Mihályt köztársasági elnökké választották, aki március 21-én átadta a hatalmat a Magyarországi Szocialista Pártba tömörült kommunistáknak és szociáldemokratáknak. A tényleges hatalom viszont,- a bolsevik ideológiai vörös vírustól megfertõzött Kun Béla és elvtársai kezeibe került. Kikiáltották a Tanácsköztársaságot, és bevezették a lenini gyakorlatot követõ (példátlan méretû terrort jelentõ) proletárdiktatúrát. Vizsgálatok és bírósági ítéletek nélkül likvidálták az embereket.
A Tanácsköztársaság 133 napos fennállása során, 93 helységben, 590 embert gyilkoltak le Kun Béláék, vagyis uralkodásuk minden egyes napjára, több mint négy gyilkosság esett! Ehhez a "számlájukhoz" lehetne írni a fehérterror áldozatait is, hiszen vitathatatlan, hogy a vörösterror nélkül nem létezett volna fehérterror!
Az egyre fokozódó - brutális - rémuralom országos félelmet, nyugtalanságot és elégedetlenséget váltott ki, amely fokozódott azzal, hogy Kun Béláék politikai és katonai baklövései következtében,- az országba betört cseh és román csapatok pusztították és fosztogatták a polgári lakosságot.
Az ország bel-és külpolitikai helyzetének normalizálására - Szegeden - egy nemzeti kormány jött létre (1919. május 31-én).

Horthy Miklóst hadügyminiszterré, és a megalakult hadsereg fõvezérévé nevezték ki.
A Forradalmi Kormányzótanács az antanthatalmak elégedetlensége, a katonai vereségek, és a nemzeti erõk növekedésének együttes hatására augusztus 1-jén lemondott. Kun Béla néhány elvtársával Bécsbe menekült, de nem a Tõke magyar kiadását vitte magával, hanem az államkasszát (25 millió aranykoronával!).

HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓVÁ VÁLASZTÁSA
A nemzetgyûlés 1920. március 1-jén Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává választotta. Százhatvanhárom képviselõbõl száznegyvenegyen jelentek meg az ülésen. Titkos szavazással Horthy 130, gróf Apponyi Albert 7 szavazatot kapott!
A nemzetgyûlésben a mandátumok megoszlása a következõ volt: Országos Kisgazda és Földmûves Párt (77), Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (76), Nemzeti Demokrata Polgári Párt (6), Keresztényszocialista Gazdasági Párt (1), pártonkívüli (3).

AZ ORSZÁG KONSZOLIDÁCIÓS IDÕSZAKA
Horthy Miklós egy vesztett háború, a vörösterror, a fehérterror, és a cseh-román intervenció minden katasztrofális járulékát követõen vállalta az ország vezetését, és erkölcsi-gazdasági-politikai-katonai talpra állítását.
A trianoni békeszerzõdés értelmében az ország területe 283 ezer km2-rõl 93 ezer km2-re, lakossága pedig 18,3 millióról 7,6 millióra csökkent! Megközelítõleg 5 millió magyart rekesztettek ki az anyaországból! Az elvesztett területeken voltak az ország leggazdagabb ásványlelõhelyei, erdõ-és vadgazdaságai.
A háborús vérveszteségtõl legyöngült, az igazságtalan békeszerzõdéssel megcsonkított, a románok és csehszlovákok, valamint a hazai bolsevikok által pusztított és kirabolt ország népe iszonyatos erõfeszítéssel és élni akarással állt talpra.
Horthy Miklós,- hatalmának megszilárdulási ütemében, fokozatosan felszámolta a vörösterror miatt revánsot vevõ tiszti különítményesek önbíráskodását, és világviszonylatban is példamutató közbiztonságot hozott létre az ország egész területén! Vezetésével, a magyar nemzet viszonylag rövid idõ alatt (6-8 év elteltével), megkezdte a felzárkózást a nyugati államok szintjéhez! Fellendült a mezõgazdaság, az ipar és a kereskedelem. A Pengõ (a Koronát 1926-ban felváltó új pénzegység) Európa egyik legerõsebb valutája lett, és értékállósága a második világháború végéig stabil maradt!
Világ és európai hírû gyárak tömegei nõtték ki magukat az országban (Ganz, Weiss Manfréd, Láng, Tungsram, Hoffer, Telefongyár, Kábel Mûvek, Chinoin, Richter, Ózdi Vasmûvek, Gyõr, stb., stb.). Megnyílt a kontinens elsõ földalatti vasútvonala, a világ elsõ telefonhírmondó központja, és Európa egyetlen ópiumgyártó üzeme.
Az oktatás, az orvosi ellátás és a közbiztonság mintaszerûen lett megszervezve! A magyarság bebizonyította, hogy a legnagyobb tragédiából is van kiút, ha a csüggedést,- a hit és a tenni akarás váltja fel az emberekben, vezetõik pedig értik a dolgukat!
A statisztikai adatok igazolják a lakosság lélekszámának növekedését, és a gazdaság fejlõdését. A lélekszám alakulása: 1920-ban 7,6 millió; 1930-ban 8,7 millió, 1940-ben (az utolsó békeévben) ~9,5 millió. A gazdaság fejlõdése - átlagosan - évi 0,8÷1,2%-os növekedést mutatott, a külkereskedelem egyenlege 1930-tól kezdve mindig pozitív volt! Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ezek a számadatok, egy világgazdasági válság ellenére mozdultak kedvezõ irányba! Ezek tükrében, próbáljunk meg egy összehasonlítást tenni, hogy milyen gazdasági-politikai-erkölcsi-népességi "eredményt" produkált Rákosi és Kádár közel fél évszázad alatt! A Horthy korszakban 40 fillér volt egy kiló kenyér ára, vajon ezt miért nem emlegetik a kádári éra 3,60-as kenyérkéjét visszasirató "feledékenyek", tudatlanok vagy tudatosan "csúsztatók"?

HORTHY KÜLPOLITIKÁJA
Horthy Miklós tudatosan törekedett a Trianoni-béke revíziójára, de kizárólag politikai eszközökkel akarta megoldani. Szovjetellenességének indítéka ma már aligha igényel magyarázatot, a legújabb kori történelmet ismerõk számára. Ennek ellenére, ugyanolyan korrekt politikai és gazdasági kapcsolatot tartott a Szovjetunióval, mint más államokkal.
Kezdetben,- az olaszokkal való együttmûködésben vélte megtalálni a német és a szovjet fenyegetettség "orvosságát". A Berlin-Róma tengely létrejöttével viszont - kényszerûségbõl - a németek felé orientálódott, bár valójában sohasem szimpatizált Hitlerrel, és ez akkor is igaz, ha a protokoll írott vagy íratlan szabályai, a nemzetközi politikai és katonapolitikai helyzet változásai, valamint az ország érdekei, esetenként az elõzõ megállapítást megkérdõjelezõ nyilatkozatokra késztették.
Nem szabad elfelejteni, hogy Hitlert még olyan államfõk vagy politikusok is kiemelkedõ vezetõnek tartották (és féltek tõle), mint Chamberlain, Daladier, Viktor Emanuel, Franco vagy V. Gusztav Adolf. Megemlíthetnénk még Pétain francia marsallt, a vichyi rendszer államfõjét, vagy Darlant a francia flotta fõparancsnokát, akik át akarták adni a francia flottát a németeknek! 1939 augusztusában még Sztalin is szövetséget kötött Hitlerrel, és szeptemberben együtt rohanták le Lengyelországot (miközben a magyar kormány nem járult hozzá, hogy a német csapatok Magyarország út-és vasútvonalait használják a lengyelek elleni felvonulásukhoz), és Horthy tízezrével fogadta be a lengyel menekülteket hazánkba!
Horthy Miklós nem egy esetben ellent mondott Hitlernek, de nem állt rendelkezésére olyan katonai erõ, amellyel érvényesíthette volna álláspontját egy olyan birodalommal szemben, amely néhány hét vagy hónap alatt kis és nagy államok tömegeit rohanta le, amelyet csak a Szövetséges Hatalmaknak sikerült hatalmas vér-és anyagi áldozatokkal kapitulációra kényszeríteni.


Horthy kormányzó külpolitikai eredményét fémjelezték a tengelyhatalmak (1938. november 2.) elsõ, és (1940, augusztus 30.) második bécsi döntései, miszerint Magyarország visszakapott Csehszlovákiától 11 927 km2-es felvidéki és kárpátaljai, Romániától pedig 43 591 km2-es észak-erdélyi és székelyföldi területet.
1940. november 20-án hazánk csatlakozott a német-olasz-japán Háromhatalmi Egyezményhez, és december 12-én sor került a jugoszláv-magyar örök baráti szerzõdés megkötésére. Jugoszlávia 1941. március 25-én szintén csatlakozott a Háromhatalmi Egyezményhez, de néhány nap elteltével (puccsszerûen) egy németellenes kormány jutott hatalomra, amellyel a szovjetek április 4-én barátsági és megnemtámadási szerzõdést kötöttek!
Hitler április 6-án elindította csapatait a jugoszlávok ellen, és már a támadás elsõ napján 50 kilométert nyomultak elõre. Április 10-én elfoglalták Zágrábot, és ugyan ezen a napon kikiáltották a Független Horvát Köztársaságot. Horthy a magyarlakta területek védelme érdekében - április 11-én - utasította a honvédséget a Bácska, a Muraköz és a Muravidék megszállására, és ezzel a döntésével ismételten bebizonyította államfõi nagyságát és stratégiai rátermettségét!
Az akkori (!) kritikus helyzetben ugyanis: vagy átengedte volna az érintett területeket a németeknek, vagy (esetleg) a szovjeteknek, hiszen jól tudta, hogy Sztalin a balti-államok bekebelezésén kívül,- mongol, kínai, finn, román és lengyel területeket is annektált. A világ közvéleménye alig-alig emelte fel a hangját, amikor pl. Finnországot hadüzenet nélkül megtámadta és megcsonkította.

A bolsevikok bölcs intuícióként üdvözölték Sztalin akcióját, Horthyt viszont a mai napig átkozzák, mert a Jugoszláviában élõ magyarokat megsegítette.
Horthy pozitív minõsítésén az sem változtat, hogy Churchill is elítélte ezt a döntését, hiszen a brit miniszterelnök sem akkor, sem a második világháború után nem törõdött a magyarokkal, hazánkat odadobta a szovjeteknek, és egy szava sem volt, amikor Tito mintegy ötvenezer magyart végeztetett ki 1944-45-ben Újvidéken!
Az angolok viselkedése azért sem érthetõ, mert Horthy szimpatizált velük, és István fia, (a kormányzóhelyettes) kifejezetten angol-barát volt! Még azt is feljegyezték róla, hogy egy este az Arizona bárban zsidók társaságában szórakozott, és az oda betért (Pajtás vezérkari alezredes kíséretében lévõ) Dürer német birodalmi protokollfõnök jelenlétében az angol himnuszt játszatta a zenekarral!

HORTHY ÉS A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ
Hozzá nem értõk számára egy kötetre való adat sem lenne elegendõ annak bizonyítására, hogy Magyarország (geostratégiai helyzete miatt) - egyszerûen - nem maradhatott ki a második világháborúból! Legfeljebb egy idõhúzás "eredményeként",- a német megszállás évekkel hamarabb következett volna be, és az ország lakossága nagyobb áldozatoknak lett volna kitéve!
Németország 1941. június 22-én támadta meg a Szovjetuniót. Olaszország és Románia még az nap hadat üzent a szovjeteknek! Június 23-án Szlovákia és Horvátország is csatlakozott a németekhez. Június 25-én a dán kormány visszahívta követét Moszkvából, francia, belga, holland és spanyol önkéntesek jelentkeztek a szovjet frontra! A svéd kormány hozzájárult ahhoz, hogy területén keresztül Norvégiából Finnországba német csapatokat szállítsanak. Június 26-án Finnország is hadba lépett a Szovjetunió ellen.
Horthy és a magyar kormány még várakozó állásponton volt, de a Kassát ért bombázás felgyorsította az eseményeket, és a szovjetek elleni - elkerülhetetlen - hadüzenet deklarálását június 27-én. Nem mi voltunk az elsõk, akik ezt a tragikus és kényszerû lépést megtettük! Magyarország csak egy apró kis figura volt a nagyhatalmak politikai-katonai sakktábláján.
Horthyt, még a megtámadott Szovjetunió vezére, és az emberiség történelmének legkegyetlenebb gonosztevõje - Sztalin - sem nyilvánította háborús bûnössé, csupán a hatalomért lihegõ magyar bolsevikok kutatták elektronmikroszkóppal, hogy találjanak (vagy kitaláljanak) valami kompromittáló anyagot Horthy ellen.

HORTHY, ÉS A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓKÉRDÉS
Felesleges lenne azt vitatni, hogy Horthy szerette-e a zsidókat, vagy sem. Kétségtelen, hogy számos zsidó barátja volt, és a magyar állampolgárságú, valamint a külföldrõl (Ausztriából, Szlovákiából, Lengyelországból, Romániából) idemenekült zsidók Magyarországon voltak a legnagyobb biztonságban, a német megszállás (1944. március 19.) bekövetkeztéig! Horthy kormányzó, még a megszállást követõen is (augusztus 26-án) az esztergomi páncélos hadosztály rendelte Budapestre, hogy megakadályozza a Gestapót a fõváros zsidó lakosainak elhurcolásában!
Számtalan zsidó ember mondott köszönetet Horthynak a háború után, bár a bolsevik propaganda hatására sokan hallgatásba burkolóztak azok közül, akik neki köszönhették életüket.
Vitathatatlan, hogy Horthy a német megszállást követõen, a hazai eseményeket egyre nehezebben tudta befolyásolni, ahhoz sem katonai erõvel, sem környezetének politikai támogatásával nem rendelkezett.
A németek a magyarországi zsidókérdés "lerendezését" felgyorsították, de már nem maradt annyi idejük, mint amennyit a korábban megszállt (Horthy nélküli) területeken való garázdálkodásukra fordíthattak! Horthy megtette azt Hitlerrel szemben, amit a német befolyás alatt lévõ államok egyetlenegy vezetõjének sem volt bátorsága megtenni!
Horthy akkor jutott a fizikai és lelki összeomlás határára, amikor Miklós fiát a Gestapo elrabolta, és a háborúból való kiugrási kísérlete nem sikerült. Ekkor már hajlott kora (76 éves volt) sem tette lehetõvé a németek által támogatott Szálasival szembeni fellépését, ezért az erõszaknak engedve (gyakorlatilag fogolyként), tudomásul vette, hogy Németországba szállítsák, és a háború végéig védõõrizet alatt tartsák.
Érdemes megemlíteni, hogy sem a magyar, sem pedig a külföldi zsidó személyek vagy szervezetek nem beszélnek arról, hogy a német koncentrációs táborokból kiszabadított zsidók Magyarországra irányított vonatszerelvényeibõl számosat megállás nélkül továbbították Sztalin GULAG-jaira, és nyomtalanul eltûntették a szovjet "paradicsomban".

A médiumok többsége viszont csak a holokausztot emlegeti, és az átirányított vonatokat, Babij Jart, Birobidzsant, vagy az '52-es (zsidó) orvos pert úgy kezeli, mintha (mindezek) nem léteztek volna!

ÖSSZEGZÉS
Magyarországot 1920-tól 1944-ig olyan ember kormányozta, akire büszke lehet minden magyar állampolgár! Horthy Miklós akkor vállalta a hatalom átvételét, amikor Magyarország történelmének legmélyebb pontjára jutott.

A háborús veszteségek, a vörösterror és a trianoni békeszerzõdésben lévõ határozatok,- a tatárjárásnál vagy a mohácsi vésznél is súlyosabb sebet ejtettek az ország testén. Egy bûnös, kegyetlen és idegen ideológiai képviselõi megosztották az állampolgárokat, és minden társadalmi vagy egyházi törvényt felrúgva, a szabad rablást, ártatlan emberek kivégzését, kitelepítését és/vagy megkínzását vezették be az egész országban, idegen személyek, címek, címerek-és jelképek tiszteletére kényszerítették a magyar népet.
Horthy nagy nehézségek árán, de viszonylag rövid idõ alatt,- konszolidálta az anarchiába és csõdbe jutott bel-és külpolitikai, közbiztonsági és gazdasági helyzetet. Az országban többpártrendszer volt, az ellenzék parlamenti képviselõkkel, napilapokkal és megfelelõ infrastruktúrával rendelkezett. A törvény szigorával léptek fel mind a baloldali, mind pedig a jobboldali renitenskedõkkel szemben, és ez akkor is igaz, ha az érintettek kifogásolták a bírák, ügyészek vagy büntetés-végrehajtó szervek tevékenységét.
Természetes, hogy Horthy sem szimpatizált ellenségeivel, de nem volt bosszúálló, és pl. az életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt Rákosi Mátyást és Vas Zoltánt is kiengedte a Szovjetunióba 1938-ban. A '45-ben visszatért Rákosi "lelkén" viszont számos - vétlen - horthysta tábornok, tiszt vagy tisztviselõ halála "szárad"! Vas Zoltán pedig hazatérte után energiájának jelentõs részét arra fordította, hogy Horthy ellen minél több kompromittáló anyagot csipegessen össze, és "irományaiban" csupán Julius Caesar meggyilkolásában való asszisztenciával nem vádolta Horthyt.


A rendszerváltás elõtti több évtizedes ideológiai megtévesztés, valamint a megfélemlítés eredményességét jól érzékelteti, hogy eddig senki sem tett említést egy Horthy szobor felállításának tárgyában. A felelõsségre vonás elmaradásától "felbátorodott" ortodox bolsevikok viszont már-már követelik, hogy Kádár elvtársuknak állítsanak emlékmûvet.
Arról a Kádárról van szó, aki szovjet szuronyok és harckocsik segítségével került a hatalom csúcsára! Aki elárulta hazáját, miniszterelnökét, barátjait, elvtársait és pártját; aki kivégeztette ellenségeit, elvtársait és azokat a forradalmár gyerekeket is, akiknek ország-világ elõtt büntetlenséget ígért; aki a sortüzek legfõbb kezdeményezõje volt Marosánnal, Csémivel és Hodosánnal karöltve; aki tönkretette a magyar gazdaságot; aki vétkes a mértéktelen mennyiségû külföldi kölcsönök felvételében és elherdálásában; aki vétkes a magyar címer és zászló "szovjetesítésében", valamint a kivégzett forradalmárok tetemeinek meggyalázásában; aki semmit sem törõdött a határainkon kívülre rekesztett magyarok sorsával; aki miatt az ország lélekszáma és az emberek átlagéletkora fokozatosan csökkent, egyes betegségek területén pedig a világ élvonalába kerültünk!
Horthy Miklós kormányzó életrajzából, és tevékenységének eredményeibõl hiányzanak ezek - a Kádárra jellemzõ - tényadatok, amelyek még Haynaut és Quislinget is kezdõ kisinasokká degradálják az MSZMP fõ-vagy elsõ titkára mellett!
Horthy Miklóst életvitele és életmûve emeli a legnagyobb magyarok soraiba! Hazánk sorsának tragikus alakulása miatt nem hibáztatható, azt tette, amit az adott esetben (és lehetõségei birtokában) bûn lett volna nem megtenni, mert bizonyítható, hogy még rosszabb helyzetbe kerülhettünk volna.
Horthy emberfeletti lelkierõvel reagálta le a családját sújtó sorozatos tragédiákat, munkájában képes volt függetleníteni magát személyes gondjaitól.
"Úriember" volt,- a szó szoros értelmében! Ellenfeleivel és ellenségeivel (is) gentleman módon viselkedett, talán túlzásba is vitte a gentlemen,s agreementet, mert fel sem tételezte, hogy külföldi vagy hazai "partnerei" másképpen gondolkoznak (Antonescu, Beregffy, Gõring, Hitler, Imrédi, Mussolini, Ribbentrop, Szálasi, Sztójay, Veesenmayer, Werth, stb.).
Hazáját mérhetetlenül szerette, széleskörû nemzetközi kapcsolatait felhasználva még Portugáliában is (az emigrációból) sokat tett a magyarságért, bár itthon csak pejoratív szövegkörnyezetben emlegették a hatalom szószólói. Az '56-os magyarországi forradalom és szabadságharc eltiprását követõen,- testileg és lelkileg összeomlott.

Egészségi állapota annyira megromlott, hogy decembertõl kezdve már csak nagyritkán kelt fel betegágyából. 1957. február 9-én halt meg, temetése (február 11-én) abban a lisszaboni temetõben volt, amelyben egyszer menyének (Horthy István kormányzóhelyettes özvegyének, gróf Edelsheim Gyulai Ilonának) a következõket mondta: "Itt szeretnék pihenni, amíg haza nem visznek egy szabad Magyarországra".
Kívánsága teljesült. Hamvait 1993. szeptember 4-én, egy szabad és független Magyarországon, a kenderesi családi kriptában helyezték örök nyugalomra, felesége és négy gyermeke földi maradványai mellé.
A rendszerváltozás - egyik elmaradt - restanciája: a megrágalmazott, a meghurcolt, a kiátkozott vagy az elüldözött hazafiak minél gyorsabb lefolyású jogi, erkölcsi és anyagi rehabilitálása. Vonatkozik ez minden rendû és rangú személyre, valamint családtagjaikra.
Még késik az igazság feltárása, ugyanakkor növekszik az "adósságunk" õseinkkel, hõseinkkel, példaképeinkkel és a történelemmel szemben!


Ugy érzem ehhez nem szabad semmit sem hozzâ tenni, talân annyit, nyugodj békében te igazi hazafi!

Anatole Hongrois auteur-compözitör
Farkas Antal irô-költö


egy írása Horthy M. ról.
#3 | Torkos   2011.02.07. 09:06:04
Sohasem lehet megbocsájtani ezt az aljasságot, a Trianont. Nagyon szép Anatole Hongrois verse és igazi. Kemény és mégis igaz. Minden politikusnak ajánlani kellene ezt az igazi hazafias verset a viselkedésükre tekintettel.
#2 | szepesi   2011.01.26. 09:14:35
Kicsit fura módon jött létre ez a versem. Lyonban van egy étterem a Trianon. Beültem és nagyon régi fotókat nézegettem ami ebből az időből került az étterem birtokába. Megihletett. Majd egy hétre rá elmentem oda ahol megkötötték ezt a hírhedt szerződést.

Trianon.

Sóhajom száll a " Hetek " magyar városai felett,

Tépett lelkek keserűen panaszolják a magyar nemzetet,

Magukra maradtak magyarjaink s bitorolják idegenek földjeiket,

S ti hazafiak, tenyereteken hordozzátok e tolvaj csőcseléket.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

A " Barna " román vitte a szép vadregényes Kárpátokat,

A " koldus " olasz áriázva lezárta kikötői kapunkat,

A jugó s cseh marcangólja TITOI-BENESI múltjukat,

A horvát karöltve az osztrákkal s lengyellel mutogatják vagyonunkat.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Magyarok, nevetek vagyon, de érzéstek halott,

Engedtétek elvinni az őseink vérével összekuporgatott vagyont,

Cselszövőknek fizettünk millió dollárokat s fogganatlan átkot,

Mellé folyót, melynek partjai magyarjaink könnyeitől ázott.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

Mire vártok! a német ölelte német Dédéerjét,

S mi gyáván, nyusziként nyalogatjuk Trianon seggecskéjét,

Nincs ember ki megvédené a magyarok becsületét,

Ki a " Hetek"-től visszahozná a magyarok elveszett történelmét.

§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§§

S a kicsiny Magyarországon megtört sóhajom suhan tova,

A gyilkos országok-e hon vagyonkáján rágódnak vinnyogva,

S örülünk? már pucéran táncolunk Himnuszunk dalára,

Vitézi dumánk szégyene nyáladzik szózatunknak hallatára.
#1 | szepesi   2011.01.26. 09:09:46
Olvastam Anatole Hongrois csodálatos Trianoni sóhaj cimű versét. Ide való lenne, érdemes bemásolni.


Biztos, hogy törli az adatokat?


IGEN


MÉGSEM

Kérem várjon...
Fájl feltöltése folyamatban!