flore kérdése - Kérdések Háza - Emberek, kapcsolatok - Alapinfo
Nyitóoldal
Létrehozva: 2011.09.16   Módosítva:2011.11.01

flore kérdése


Szia! Lenne egy fontos kérdésem. Sajnos senkivel nem tudok erről a dologról beszélni, ezért kell írnom ide. Nem rég mentem el az előző iskolámból, ahol volt egy iszonyú rendes tanárnőm. Nagyon szerettük egymást, bár a tanároknak nem lehetnek kedvenceik, én mégis úgy éreztem, engem mindenkinél jobban kedvel. Együtt voltunk szinte egész nap, az órái után megvártam, segítettem vinni a cuccát, hétvégén felhívtuk egymást telefonon, és beszélgettünk... nem is tudom, hogy alakult ki ez az egész, de 6 év ismerettség után végül már szinte úgy éreztem, jobban szeretem az édesanyámnál.

Tudom, ez szemét dolog, de az érzéseimnek nem parancsolhatok... Szóval, egyre inkább kötődtünk egymáshoz, s már úgy is viselkedtünk mint anya és lánya, voltunk együtt moziban, nyáron egy táborba mentünk, ha valami programja volt az osztályával, engem is elhívott, és elkísértem. Ha bármi bajom volt, neki elmondhattam, s ez kölcsönössé vált, volt hogy délután 4 órákat beszélgettünk, s mikor a papám meghalt, az első gondolatom az volt, hogy felhívom, és csak ő tudott megnyugtatni, ahogy a hangját meghallottam, már éreztem, minden rendben lesz. Olyannyira szorosra fonódott ez a kapcsolat, hogy ha éppen nem voltunk egy helyen, akkor is megéreztük, ha a másiknak valami baja van. Én örültem, rendkívül örültem, hogy van nekem, mert a családom sosem volt biztos háttér a számomra. Minden rózsaszín volt, egészen addig, míg el nem jött a pályaválasztás. ő másik iskolát javasolt nekem, én pedig nem oda mentem, pedig ott is sikeresen felvételiztem. DE volt egy álomiskolám, ahová szintén felvettek, és úgy éreztem, ezt a lehetőséget nem engedhetem kicsúszni a kezemből. Beszéltem vele, eleinte úgy tűnt, beletörődött, hogy nem az ő általa favorizált iskolába megyek.(ami mellesleg a lakásától 2 buszmegállóra van...) Aztán mikor közeledett a tényleges elválás, egyre furcsább lett.

Gyakrabban hívogatott be magához, elismételte, hogyan viselkedjem, mit hogyan csináljak ha xy helyzetbe keveredek, azaz elismételt majd' minden jótanácsot, amit addig adott. Aztán egy héttel év vége előtt elmondta a fentmaradó pár dolgot, valamilyen süteményt nyomott a kezembe, és azt mondta, most már menjek, de ne felejtsem el, hogy őrá mindig számíthatok. Majdnem sírni kezdett, láttam. Kiszaladt, azzal az ürüggyel: mosdóba kell mennie. Nos... azóta már az új iskolámban vagyok, és minden más. Természetesen számítottam rá: fura lesz nélküle. DE vártam, mikor keres meg. Nem keresett. Hívogattam. Nem vette fel. Üzentem neki más tanárokkal. Nem reagált. Egyszer végre felvette. Beszéltem vele, de nem volt benne köszönet.

Gyorsan lezavarta a kínos muszájszöveget, az illendőségi köröket is lefutottuk, de hideg volt az egész, akár egy jéghegy. Még sose éreztem magamtól annyira távol. Nem a szokásos módon köszönt el, csak gyorsan letette. Sírtam. Teljesen kétségbe voltam esve. Ez az esemény még párszor megismétlődött 1 hónapon belül. egy durvább elutasítás után pár órával szomorúan visszahívott, hogy ne haragudjak, s úgy köszönt el: hívni foglak, szeretlek kicsi! de nem hívott. Egyre rosszabbul éreztem magam.

Végül lehetőségem nyílt meglátogatni őt az előző sulimban. Mikor ráköszöntem, nem örült olyan nagy örömmel, ahogyan régen egy hosszabb szünet után a nyakamba ugrott.. még fele akkorával sem. megölelt. mosolygott. aztán még egyszer megölelt. és utána mintha már ezt is túlzásnak érezné, sértő hangon beszélt. közölte, rosszkor jöttem, pedig láthatóan nem zavartam meg semmit. tudom, hisz ismerem. legalábbis egészen eddig ezt hittem. de most össze vagyok zavarodva. szükségem van erre a válaszra, kedves ház! fontosabb mint bármi az életemben! mi lelte az én drága pótanyámat?? miért ilyen? miért ilyen velem? még mindig az iskola miatt haragszik?? miért nem szakít rám egy kis időt, ha eddig bármit eldobott a kezéből, ha rólam volt szó? miért csinálja ezt? bűntudatom van, de közben azt se tudom, jogos-e? mérges is vagyok rá, és féltem is, mi lelhette? segítsetek a megoldásban, kérlek! nagyon fontos nekem!! mert nem bírom sokáig ezt a mindennapos tépelődést, ami felőröl!! köszönöm!! talán nem elhanyagolható tény, hogy tanárnőmnek nincs családja, sem apja, sem anyja, se férje, se gyereke, de még háziállata sem, és teljesen egyedül él (tehát még családi teendőkre sem foghatja hogy nem jelentkezik) bocsánat az esetleges helyesírási hibákért.

A Ház válasza:

Szia flore, Több oka is lehet a távolságtartásnak. Először is ne haragudj, hogy ezt mondom, de ez a kapcsolat nem egészséges dolog a tanárnőd részéről. Túlságosan erős kötelék alakult ki köztetek. Azonban neked van családod, gondolom más barátaid is.

Neki viszont jól láthatóan csak te vagy/voltál. Elképzelhető, hogy ezt az iskolaváltás ügy számára azt jelentette, hogy nem hallgatsz többet rá mindenben. Ő pedig jól láthatóan a lányaként tekintett rád. (Vagy lehet, hogy kicsit többet is érez/érzett.) Ezzel, hogy egy távolabbi iskolába jársz attól tart, hogy elmaradoznak a találkozóitok és végül a tanulás, illetve az új barátok, esetleg egy korban jobban hozzád illő lelki társ végleg elszakítanak tőle.

Tudom, hogy te úgy gondolod, hogy nem így lesz de ennek nincs is jelentősége. (Hogy hogyan lesz vagy sem.) Ő úgy döntött, hogy szándékosan leépíti ezt a kapcsolatot, mielőtt nagyobb fájdalom éri az "elvesztéseddel". (Nem kizárt, hogy valaki hozzád hasonlót már veszített el aki nagyon fontos volt neki és most már elébe akar menni a dolognak.)

Ha ennyire ragaszkodsz hozzá, kérd meg, hogy had mehessél fel hozzá és mondd el neki azt amit itt leírtál. És hogy nem kell félnie attól, hogy leépíted a kapcsolatot, mert nagyon fontos neked. De félek tőle, hogy ez már nem lesz a régi. És hidd el, hogy bár most kizártnak tartod, tényleg előbb-utóbb valamelyest fellazul ez a kötelék, számára pedig ez elfogadhatatlan.

Tehát vagy nagyon szoros vagy semmilyen. (Erre értettem, hogy nem egészséges a dolog.)


<< előző kérdés || következő kérdés >>

Szerző: Ház
MI A VÉLEMÉNYED A FENTIEKRŐL?
Ha nem használja a Facebook-ot, de szeretne hozzászólni, kérjük regisztráljon, vagy lépjen be.


Biztos, hogy törli az adatokat?


IGEN


MÉGSEM

Kérem várjon...
Fájl feltöltése folyamatban!