Nyitóoldal
Létrehozva: 2010.12.20

A Föld sebei és a betegségek


(Gaia és a pszichoszomatika)

Talán nincs hely a világon, ahol a Földet ne tisztelték volna anyaként, istennőként, hatalmas szellemként.. Élőlényként, akinek legfőbb jellemzője a végtelen termékenység. A megszemélyesítés kézenfekvő, hiszen a Föld adja az életet: befogadja a magot, életre kelti, megszüli, saját magából táplálja, neveli óvja. Eleink mind tudták, hogy valamennyien a Föld-anya és az Ég-atya gyermekei vagyunk, mert az mag-erő, ami éltet, az égből származik, de csak a földben foganhat meg.

Ez a Yin és a Yang dialektikája, sok tízezer évvel azelőtt, hogy ezt bárki is filozófiába fogalmazta volna. Ilyen földi élet minden rajta élő számára, akinek még szeme van a lényeg meglátására. Ünnepekkel, áldozatokkal igyekeztek a Föld szellemét megnyerni, hogy megfoganjon a mag, gyorsan növekedjen és bőséges legyen a termés, az  erdőkben a vad, a vizekben a hal szaporodjon. Őseinknek épp a Föld, a termékenység kultusza adta a "mintát" a matriarchátus, az anyajogú társadalom kialakításához. Itt valőban az élet volt a legfőbb érték, és az, aki megszüli, táplálja, neveli. És mivel a nemzetségeket a legidősebb matrónák vezették, lehet, hogy megtépték olykor egymás haját, de a háborúzás nemes férfiúi szenvedélye minden bizonnyal nem volt még feltalálva.

Aztán leáldozott az asszonyuralom kora, és az ember már nem csak ösztöneivel, de értelmével is tudta, tisztelet illeti a Föld - istennőt, hiszen tőle függ az életünk, és mindig meg kell adni a neki járó áldozatot is. Így tisztelték az ókori görögök és rómaiak Gaia (Gea) istennőt.

A középkor embere már az egy istent imádta, de együtt élt a Földdel, megköszönte a termését, és mint a Mindenható kifürkészhetetlen, de igazságos büntetését fogadta az éhinséget és a járványokat, anélkül, hogy mélyebb vagy reálisabb indokukat kereste volna.

Az újkori ember  már inkább figyel a tudósokra, mint a legendákra és megtanulja, hogy az a gömb, amin élünk, nem más, mint holt anyag, ami a kozmikus porból sűrűsödött össze és folyamatosan hűlő kérgén évmilliók alatt kialakul az anyag legbonyolultabb, önfenntartó formája, az élet. A Föld talajjá és nyersanyaggá, geológiai és geográfiai stúdiummá válik. Fel lehet fedezni a hiányosságait és gondolkodni, hogy lehet többet kibányászni, termeltetni, elvenni tőle jólétünk, kényelmünk fokozására. Már nem elegendőek a természet adta anyagok, a kémia újakat tud alkotni a Föld elemeiből: műanyagot, betont, hasadóanyagokat. Hegyeket bont el, völgyeket tölt fel, ha útjában vannak, gátakat vet a folyóknak, sőt akár meg is fordítja az irányukat.

Ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzon, paradox módon épp a tudomány kellett: az űrkutatás, az, hogy gondolatban és ténylegesen eltávolodva tőle, a világűrből tudjuk nézni. A kompjuterekkel immár modellezni lehet a bioszféra fontosabb folyamatait és azok összefüggését. Univerzális összefüggések tárultak fel, a kvantummechanika, informatika, mezőelméletek egy olyan világképet alkottak, ahol minden mindennel összefügg, holografikusan leképezi, tartalmazza a rész az egészet és az egész a részeket. Hermes Trismegistostól elérkeztünk Hermes Trismegistosig, megtett a tudomány egy kört, egy emelkedőt a fejlődés spirálján. A régi - új paradigma: amint fent, úgy lent.

James Lovelock angol tudós merte több, mint két évezred múltán kijelenteni, hogy a bolygó, amin élünk, nem holt sárgolyó, hanem intelligens - sőt szuperintelligens -  élő lény. Ez a Gaia - elmélet. Az elmúlt néhány millió évben a kozmikus környezeti hatások (pl. napsugárzás) jelentősen változtak, míg a földi környezeti álllandók (hőmérséklet, páratartalom, légkör összetétele stb.) lényegében azonosak maradtak. Néhány fokos hőmérséklet emelkedés  például katasztrofális elsivatagosodást, kontinensek víz alá kerülését okozná. A légköri oxigén pár százalékos változása az élővilág fulladását vagy tűzhalálát jelentené, a tengerek sókoncentrációjánnak változása a tengeri életet pusztítaná el. Mivel minden mindennel összefügg, bármilyen véletlen változás leállíthatatlan láncreakciókhoz vezetne. Egy ilyen végtelenül soktényezős rendszer összehangolása nem működhet automatikusan, fizikai-kémiai reakciók által. A Föld folyamatosan érzékeli a változásokat és a legmegfelelőbb módon avatkozik be. Rengeteget köszönhetünk például az óceánokban élő egysejtűek anyagcseréjének. Ki mondja meg nekik,  hogy szaporodjanak jobban, ha több metán kell éppen a légkörbe - mert például ez történik ilyenkor. A szárazföldek mikroorganizmusai, növény-és állatvilága ugyanilyen szabályzó rendszert alkotnak. Megállapították azt is, hogy az élőlények törzsfejlődését sem a spontán mutációk, hanem valamiféle "terv" irányítja (László Ervin). Az egész azt mutatja, hogy a Föld képes a homeosztázis, az állandó állapot fenntartására, erre pedig csak az élő szervezet alkalmas. A Földnek tudata van! Ezt a hívő a Gondviseléssel azonosítja, a tudós pedig egy információs- vagy tudati  mezőt tételez fel, ahol a méh, vagy hangyacsaládhoz hasonlóan az egész tudata az egyedek tudatmezejéből áll össze, ugyanakkor minőségileg több, mint a részek összege. Valószínű, hogy Gaia istennő "része" a teljes bioszféra, de legalábbis szimbiózisban él vele, mint például az ember a baktériumflórájával.  

Nem csak egy élő lény felszínén élünk tehát, de valami módon részei is vagyunk annak, bármennyire is különállónak érezzük magunkat. Épp ez a különállóság-illúzió vezetett a jelenkor ökológiai problémáihoz. Nem túl szép dolog, ha a vendég kirabolja a házigazdát, a gyermek megmérgezi az anyját, mi pedig ezt tesszük. Daniel Quinn Izmael című könyvében egy beszélő, bölcs  gorilla az élőlényeket "meghagyókra" és "elvevőkre" osztja. A meghagyó annyi élelmet (ásványt, energiát stb.) vesz el, amennyi neki és a tőle függőknek szükséges, amennyi elég az újratermeléshez. A civilizált emberiség az elvevők fajtájából való, aki az összes gyümölcsöt leszedi a fáról, akár kell neki, akár nem, pusztán azért, nehogy másé legyen, sőt el is pusztítja, ha kellő hasznot nem húzhat belőle. Sajátjának tekinti a természetet, azt hiszi, birtokolhatja a hegyet, erdőt, tengert. A meghagyónak nincs ilyen illúziója. Az ausztráliai bennszülött igy beszél: A fehér ember azt hiszi, övé lehet a hegy, ami százezer évvel előtte is ott állt, és a halála után százezer évvel is ott fog állni. Hogy lehetne az övé? Mi tartozunk hozzá, akik itt élünk és nem ő mihozzánk (Részlet a Krokodil Dundee c. filmből.)

Abból a tévképzetből kiindulva, hogy a fejlődés egyet jelent az egyre kényelmesebb élettel, annak végtermékeivel szennyezzük földünket. Nem csak az a napi negyven tonna (!) kutyapiszok a végtermék, amit kedvenc négylábúink  a fővárosi flaszteron hagynak, de az a betontörmelék, a kólás és üdítős doboz, az elhasznált elem, a kipufogógáz, a nitrát a vízben, a sav az esőben, a tenger alá süllyesztett vagy a világűrbe kilőtt atomhulladék - és folytathatnánk a sort. Amellett, amit Gaiával-magunkkal teszünk, elfeledkezünk egy fontos biológiai tényről: egy populáció nem akkor pusztul ki, amikor a legnehezebb a sorsa. Ellenkezőleg, ettől csak életerősebb lesz. Akkor támadnak leküzdhetetlen járványok, degenerálódás, amikor a legoptimálisabbnak látszanak az életkörülmények. Ahogy a népi bölcsesség mondja: a kutya is akkor vész meg, amikor a legjobban megy a dolga. Miért gondolnánk, hogy az ember kivétel? Így bukott el az eltunyult római birodalom. Vajon ez nem Gaia műve volt, ahogyan a túlnépesedést helyrebillentő járványok és háborúk is?

Igy jutunk el addig a gondolatig, hogy egészségünk sem független a Föld egészségétől, a környezet védelmétől sem. Ezt addig a szintig mindenki érti, hogy a környezetbe jutó mérgező anyagokat okolja a megbetegedésekért, ám ez csak a felszín, és amíg "csak" más beteg, ez édeskevés a változtatáshoz, kiváltképp, ha az anyagi áldozattal is jár. A ma emberének már az sem jut eszébe, hogy a betegség, degeneráció lehet - az előzőek szerint - a kényelmes élet ára. Ássunk most még mélyebbre! A pszichoszomatikus szemlélet, ötvözve a humanisztikus pszichológiával, megtanított a betegségeket jelzésként, tanulási folyamatként, végső soron a fejlődés segítőiként értelmezni. Ezt általában az egyéni élet keretein belül értelmezzük. Ha sok embert érint a betegség, feltételezzük, hogy mindnek hasonló problémái vannak. Ez általában igaz is, de az egyéni szinten túl ilyenkor globális értelmezésre is szükség van és ez új jelentéstartalmakat is hordozhat.

A Gaia-elmélet számos tanulságot kínál a természetgyógyászat számára is. Ismerjük és tudatosan alkalmazzuk azokat a terápiákat, amelyek a szervezet öntisztító - önregeneráló folyamatait hivatottak segíteni. Böjtölünk, méregtelenítünk és tudomásul vesszük, hogy a cél érdekében ez áldozatolat követel és kellemetlenségekkel jár. De vajon a Föld nem megteheti ugyanezt? Nem ezt érzékeljük mi betegségnek? Ha a mi szervezetünk igyekszik kiiktatni a rosszindulatú mikroorganizmusokat, nem teheti-e ugyanazt a föld, hiszen hozzá képest mikroorganizmusok (még hozzá olykor igen rosszindulatúak) lehetünk? Valószínűleg a streptococcus, vagy a pseudomonas is igen rossz néven veszi, ha ki akarjuk űzni a szervezetből.Talán nem lehetetlen, hogy ami az egyiknek tisztulás, betegség a másiknak?

Megkísérelhetjük a pszichoszomatikát bolygó-méretben értelmezni. Ez nem mond ellent az egyénre vonatkozó megállapításoknak, hanem egy magasabb szinttel gazdagítja azokat. A Föld-anya a Teremtő akaratát is közvetítheti számunkra. Thorwald Dethlefsen például a rák értelmezését gazdagítja ilyen árnyalatokkal. Gaia tükröt tart az embernek: őrült fogyasztási, terjeszkedési mániánkban (ezt mi fejlődésnek hívjuk) ugyanúgy eljük fel, pusztitjuk el a környezetünket, ahogyan a rákos sejt az övét. Mindkettőnek egy a vége: a fenntartó anyaorganizmus élete kerül végveszélybe. A rákos sejtnek nincs esze, hogy belássa, öngyilkosság, amit tesz, hiszen úgysem éli túl a beteget, ezért nekünk kell úgy gondolkodjunk, hogy ne legyen erre esélye.  Az embernek, ésszel megáldott lény lévén látnia kellene, mi lesz a technikai civilizáció, a fogyasztói társadalom jelen szemléletének következménye. És ha mégsem venné észre, figyelmeztetni kell. Gaia nem ír levelet, analógiákkal, példázatokkal tanít, mindaddig, amíg észbe nem kapunk. Hogy addig milliók halnak meg? Földanyánk nem érzeleg, meghozza a fájó áldozatokat is a teljes élővilág érdekében. Bár azt látjuk, a rák nem válogat, mindkét nemből és minden korosztályból szedi az áldozatait, azt azért észre kell vennünk, hogy mégsem az Amazonas menti indiánoknál arat, hanem ott, ahol a legjobban veszélyeztetik a Földet. Ennek nem, hogy nem mondanak ellent, sőt erősítik azok a tények, hogy e területeket miféle rákkeltő (annak vélt, vagy most éppen úgy működő) anyagokkal szennyezzük.

Pár éve kezdődött az ózonlyuk-hisztéria. Többen rámutattak azóta )például Szőke Lajos), hogy ez is sokkal inkább figyelmeztetés mint ránk zúduló csapás, tehát értelme, haszna van. Az, hogy mi hoztuk létre, nem mond ellent annak, hogy Gaia üzenjen általa. Mi is az ózonlyuk? Nyílás a Föld védőburkán, auráján, amin  át mindkét irányban megindulhat az áramlás. Beengedi az UV sugarakat, amelyektől rettegünk, mert leégünk, bőrrákot kapunk. (Természetgyógyászok szerint csak az, akinek a bőre alatt is méreg van.) Az UV sugárzást ugyanakkor mi is használjuk, például fertőtlenítésre. Lehet, hogy a Föld is fertőtleníti magát?

A lyuk ugyanakkor arra is lehetőséget ad, hogy az a sok aurikus szenny, miazma eltávozhasson, amit mi állítottunk elő az utóbbi századokban. Legújabb jelentések alapján azonban arra is van reményünk, hogy a Föld be tudja foltozni a lyukat. Ha hagyjuk...

Valószínűleg sokkal nehezebb dolga van azokkal a sebekkel, amiket az atomrobbantásokkal ütünk a Föld auráján. Távol áll jelen témánktól az UFO-kutatás, de ide kívánkozik az a megfigyelésük, hogy állítólag a hiroshimai robbanás óta tudnak a Földre jönni rossz szándékú látogatók. (Valóban érdekes, hogy jóindulatú idegenekről a Védák kora óta vannak utalások, míg az ellenkezőjéről csak az utóbbi időben hallani.)

Hasonlókat lehetne elmondani a földsugárzásról is. Sejtjük, nem más, mint a Föld természetes energiakeringése, és ha ártalmasnak találjuk, aligha a Föld a hibás benne.

Úgy tűnik, érdeke Gaiának, hogy a rajta-vele együtt élő lények boldogan éljenek és szaporodjanak, hiszen sorsunk össze van kötve. Ha a szaporodás kerül veszélybe, ismét felemeli a szavát és üzen. Az első üzenet a nőgyógyászati betegségekben szólalt meg, amelyeket fizikai szinten magunk teremtettünk az emancipáció kierőszakolásával, és amelyek az anyajogú társadalomban ismeretlenek lehettek, mint ahogy a törzsi szervezetben élő népeknél még menstuációs rendellenességek sem nagyon fordulnak elő. Az üzenet: hagyjátok a nőket nőnek lenni! Ha a férfi vonakodik vállalni amit a természet rá osztott, vagy az egész szexualitás - nemzés tolódik természetellenes irányba és a másik nem adta, (és másféle) kiteljesedést szolgáló örömöket vegyi anyagok bódulata veszi át, megjelenik például az AIDS. A kutatók máig sem tudják, honnan ered: afrikai majmoktól, biológiai fegyvereket kutató titkos laboratóriumokból, van aki szerint a droghasználat következménye, de egyre világosabb lesz, hogy a rákhoz hasonlóan ez is életmód-betegség, ha úgy tetszik, Gaia üzenete.

Hasonló módon lehetne végigmenni korunk népbetegségein és élenjáró halálozási okain. A szív- és keringési bajok például egyértelműen egy elüzletiesedő, érzelmileg sivárodó , bal-agyféltekés gondolkodású emberiséghez szólnak, arról, hogy használjuk arra e szervünket, amire való: szeressünk...

A konfliktuskezelés kudarcairól, az agresszióról és toleranciáról szólnak az allergiák, és nem véletlen, hogy ennek egyik médiuma, a főbűnösnek kikiáltott parlagfű egyre virulensebben terjed. Hiába húzgáljuk ki, mindaddig visszanő, amíg meg nem értjük a figyelmezetését. Vajon honnan tudja szegény, hogy a világ melyik részén kell éppen elszaporodnia?

Földanyánk természetesen nem csak dorgálni, segíteni is akar és erre is éppen a növényvilág a példa. Ha nem kell a fekélyes részt kivágni, megpróbálja meggyógyítani. Az apokrif (és sokat vitatott) János békeevangélium szerint a Föld mindenütt megtermi (amíg tönkre nem tesszük), amire a rajta élő embernek és állatnak akkor és ott szüksége van. Ugyanígy megtermi a betegségeire való gyógynövényeket is. Az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb felfedezése (Béky László tette közzé), hogy az a növény terem bővebben, amire nagyobb szükség van. Sőt. a növénytársulásokat is a szükséglet irányítja. Most évek óta nálunk az orbáncfű van terjedőben, a depresszió ellenszere. Tudjuk, nem véletlenül...

Tudjuk, egy kozmikus méretű korszakváltás részesei vagyunk. Globális szelekció folyik, ki lesz a túlélő, ki lépheti át az új korszak küszöbét és kit kell kiiktatni mint veszélyes kórokozót. Ez lehet a sok-sok világvége-jóslat mögött. Lesz (sőt van) világvége, de nem mindenkinek. Hol keresnénk a gyógyszert másutt, mint a természetben? Irreális ábránd meggyógyítani az embert Gaia ellenében, esélytelen a természetgyógyászat hosszú távú művelése Gaia gyógyítása nélkül. Ebben elsősorban nem a ténylegesen elért változás számít, inkább az, mit teszünk érte. Ha az egyes emberen tudunk is segíteni a rákban és más nyavalyákban,  egy új, teljességben gondolkodó paradigma fogja minden bizonnyal jelenteni a kompjuteres biokémiai, műtéti és radiológiai módszerek helyett a globális prevenciót és terápiát.

MI A VÉLEMÉNYED A FENTIEKRŐL?
Ha nem használja a Facebook-ot, de szeretne hozzászólni, kérjük regisztráljon, vagy lépjen be.


Biztos, hogy törli az adatokat?


IGEN


MÉGSEM

Kérem várjon...
Fájl feltöltése folyamatban!